Időt kiálló elvek - modern szemlélet - személyre szabott hozzáállás

#Ferencedzés

Látványpékség

Hey-ho!

Amire rá kellett döbbenjek az egyik nap, az az, hogy imádok metaforákat használni. Még mielőtt belevágnánk jelzem, hogy bár megtévesztő lesz, de ez a bejegyzés sem a táplálkozásról fog szólni. Kezdem is az elején:

Vannak ezek a látványpékségek, amik se nem látványosak, se nem pékségek igazából. Lehet ott venni mindenféle kakaós-barackos-csokis-pizzás-töpörtyűs pogácsát, csigát, rétest és ezek tetszőleges kombinációját is.
Tök jó.
Baromi drága, nagyon jól hangzik, megveszik, megeszik - jól nem laknak, később otthon mit esznek? Kenyeret.

Vannak a szociális média felületein egynémelyek, akik folyamatos csillogásban, hiperebbnél-szuperebb(nek kinéző) testgyakorlatokat mutatnak be. Rendszeresen.
Értsd: egyik láb bosun, a másik TRX-be akasztva, a térden keresztben miniband, rajta egy súlymellény, egyik kezében messze a törzsétől egy kettlebell, a másikban pedig battle rope-ot csapdos.
[Lehet túlzásokba estem... :D ] Szóval ez amúgy ízlés kérdése, ám szerintem szabadidő sportolóként nem ilyesmire kíváncsi az ember. Inkább illik a Fővárosi Nagycirkusz bohóc és artistaképzőjének egy átlagos keddi napjába. Őszintén bevallom, jelenleg az instagram algoritmusa ezeket a szemeteket szállítja elém. (De láttam már élőben, csoportos órán is - többet nem mentem vissza abba a terembe, ahol a szakmaiság ilyen mélyen van.)

No, akkor gyorsan. Igen: leszemeteztem az ilyesmit, mint ahogy a mutatványos cukrászda csak szénhidrátból, illetve azon belül is főleg cukorból álló incsi-fincs habos króásszonyjait is szemét kajának tartom. Ugyanis míg abban sincsen hasznos tápanyag - ezekben a gyakorlatokban sincs semmi olyan, ami egy átlagos embernek való, értsd: szintjéhez képest megfelelő kihívás, core training, sikerélmény, könnyedség, alaposság, stb. (Még rengeteg szempontom van, aminek meg kell felelnie egy mozdulatsornak - azoknak sem nagyon tesznek eleget).

A problémát én abban látom, hogy most mindenki aki ebben a szektorban van kicsit megsínylette a körülöttünk kialakult helyzetet - a terembezárások és az általános bezárkózás közepette sokan rájöttek, hogy edzeni otthon is lehet vagy parkokban (esetleg rosszabb & szomorúbb következtetésként arra, hogy mozogni nem is igazán fontos...) és a vendégek elmaradoznak - fekvőtámaszra pedig nem adnak kenyeret a boltban. (Na tessék...)

Hogyan lehet kiemelkedni a (későbbi bejegyzésem témája lesz) megélhetési edzőképzés által kitermelt, rengeteg ilyen-olyan-amolyan edző közül? Hát... így. Mutatok valamit, amire képes vagyok, és azt a körítést adom mellé, hogy ez egy szuper egyszerű dolog, és persze nagyon trendi és tudományos is - be kell dobni néhány jól hangzó szakmai szöveget, mint pl: propriocepció fejlesztés, meg idézni az instabil ellenállások hasznát és elvezetni egy olyan irányba a dolgokat, amire a kutya sem kíváncsi (de ez jó is, mert ha egy hozzáértő kettőt kérdez, akkor már dől a kártyavár, és sértődés, hiszti, tiltás facen.)
Ez a  hozzáállás, amikor tényleg ilyen gyakorlatokat csináltatnak a vendéggel - hatékonyság nulla, de közben tele van beszélve a feje azzal, hogy ez így jó, meg úgy jó, meg amúgy jó - és egy db fekvőtámaszt nem hajlandó utána nyomni senki.
Mert az fárasztó, meg unalmas, meg már tesin is utáltam. Gratulálok.

Pedig, ha valaki fejlődni akar (fogyni, izmosodni vagy az erőnlétén növelni); ugyanaz a helyzet áll elő, mint a metafora első felénél: a kenyérrel kell jóllakni.

Igenám! - Hörrenések és morranások! - csakhogy, én nem ezt láttam a zinstán, nem ezt ígérték a fészen, minek még tizenkilencezredjére is karhajlítást csináljak fekvőtámaszban?

Ilyen helyzetben ez egy jogos érzés. Ha én megveszek egy steaket - akkor én azzal szeretnék jóllakni, és nem elégszem meg azzal, hogyha a pincér egy kosár kiflit hoz elém.

És itt végre abbahagyom a költői képek használatát.

Térjünk vissza nyugodtabb vizekre: kommunikáljunk.
Emberek vagyunk, vannak eredendő bűneink: az edzők 90%-ra jellemző a hiúság, gőg. Persze, meg akarod mutatni, hogy te mennyire is jó vagy, és ehhez jogod van.
Ám az viszont KÖTELESSÉGED, hogy jelezd, nem úgy bújtál ki a gólya mózeskosarából, hogy front lever, muscle up meg társai. Hanem megcsináltál X éven át Y alapgyakorlatot, az alatt fejlesztetted ki magadban azokat a képességeket, amik lehetővé teszik ezeknek a MUTATVÁNYOKNAK a végrehajtását.

Amúgy meg - az alapgyakorlatok, megfelelő kombinációban, változtatgatva elemeiket és egymásba fűzve őket, valamint még néhány edzői nagykönyvből vett trükk segítségével kifejezetten szórakoztatóak tudnak lenni. Nem véletlenül ALAPgyakorlatoknak hívják őket.

Ám aki még mindig ezeket a rendkívül túlbonyolított, semmire sem jó gyakorlatokra kíváncsi - hajrá!
Kicsit olyan érzés az ilyesmi, mint egy steak mellől nézni azokat, akik sorba állnak a For****-nél...

Edzés & étkezés

Nézzünk mögé az emlegetett 80%-20%-nak!

Unalomig ismételgetett tézise a dietetikusoknak, a táplálkozás guruknak, életmód influencereknek és minden egyéb témában szakavatott, vagy magát egy kicsit is szakértőnek gondolónak (ami, lássuk be - kicsit olyan, mint a politika, meg a foci - mindenki azt hiszi ért hozzá), hogy a vágyott alak eléréséhez a helyes táplálkozás 4/5-részt és a mozgás csak 1/5-részt járul hozzá.

Nem ebben a bejegyzésben fogok kitérni arra, hogy én mit tartok "helyes táplálkozásnak". Ígérem, eljön majd az is, de most inkább ezt a mögöttes elvet boncolnám fel szavaim szikéjével.

Távol álljon tőlem, hogy kapásból meg akarjam torpedózni az alapállítást. Felelős személyi edzőként tisztában vagyok a táplálkozás élettani hatásaival, jelentőségével.
Mondhatjuk azt is, hogy egyetértek a felosztással - némi kitétellel.

Tegye fel a kezét, aki próbálkozott különféle diétákkal, étrendekkel! És most tegye le a kezét, aki elsőre sikerrel vette az általa kitűzött tervet, és mindenféle probléma (csalónap, depresszió, célvesztés, teljes elfordulás, bármi) nélkül sikerrel is szállt szembe vele!

Feltételezem, hogy akik letették a kezüket rendelkeznek egy hosszabb sportmúlttal, vagy valami egyéb okból kifejezetten jó a monotonitás tűrő képességük; netalán olyan egészségügyi problémájuk van, ami miatt kötelező tartaniuk a szabályaikat (a halálfélelem mindig kiváló motiváció).

Személyes tapasztalatom az, hogy amikor csak és kizárólag a táplálkozás kerül a célkeresztbe, mint problémamegoldó eszköz, sokan csalódnak. Elfogynak, feladják.
Jártam így én is, jártak így tanítványaim is. Mi volt a probléma?

Nos - az a meglátásom, hogy az edzettség hiánya. Fordítsunk egyet a problémakörön!

Amikor belekezdtem a flexitariánus étrendembe (hétfőn, kedden, szerdán és csütörtökön nem fogyasztok húst) olyan könnyedén történt meg az adaptáció, hogy azt előtte magam sem mertem remélni. Azt hittem, szenvedni fogok, mint disznó a jégén, fogösszeszorítós napok, sóvárgás a húspult előtt és rengeteg rossz érzés jár majd vele. A valóság ezzel szemben - semmi különöset nem éreztem az első hetekben. Tudtam, hogy mi a célom, és tisztában voltam vele, hogy ezért mit kell tegyek. Nyilván a közeli hozzátartozóim és barátaimon kívül mindenki gúnyolt, és próbált szabotálni - de még a "belső kör" tagjai sem egészen értették a koncepcióm / nem is azonosult velem senki. Egyedül voltam, és mégis - annyit jelentett csak, mint edzésen megcsinálni egy gyakorlatot. Lássuk csak: 5 x 10 fekvőtámasz = ne egyél húst.

Amikor arra gondoltam, hogy milyen jó lenne most egy [random húsos étel], akkor az jutott eszembe, mikor az edzés vége felé, már kimerült erő és energia tartalékokkal, de megcsinálom a kitűzött gyakorlatot.

Bevált.
Ez működött. A sóvárgás elapadt, és bennem felszabadult az érzés, hogy "Igen! Megint közelebb kerültem a célomhoz!"

Azt a fajta mentális edzettséget kialakítani, ami egy étrend tökéletes fenntartásához kell - meglátásom szerint testedzés során lehet elsajátítani. Amikor felülemelkedsz a határaidon, és egyre kijjebb és kijjebb lökdösöd a komfortzóna határait.

Lassan egy éve tartom ezt az étkezést - ez alatt volt karácsony, családi ünnepek, szülinapok, nyaralás menő svédasztallal - szóval szinte minden, ami elcsábíthatott volna (bevallom, volt egy periódus, amikor még alkoholt ittam, és akadtak görbe pillanatok, de még akkor sem zabáltam félre.) Az első pár hét után már elkezdtem élvezni, és azóta megingathatatlan része az életemnek.

Felteszem a kérdést - képes lettem-e volna minderre, ha nem rendelkezem a rendszeres testedzés miatti mentális rezilienciával?
Nem.
Ugyanis még egyetemi éveim alatt (életem 4 éves periódusa sportmentesen) kipróbáltam az Atkins-diétát. Három napig sikerült is tartani. Ami... lássuk be, nem sok. :D

Sport nélkül nem érdekelt a kiegészítő cél - de ami rosszabb, nem is tudtam honnan erőt meríteni, hogy tartsam az elképzeléseket. A mentális erőtartalékaim híján voltak egy ilyen probléma leküzdéséhez szükséges készleteknek, eszközöknek. Ráadásul - lássuk be, annyira nem is érdekelt. Nem mozgatott meg, mert nem volt semmi mellette. Amióta sportolok rendszeresen (idestova 8 éve megszakítás nélkül... de rég volt az egyetem...), azóta érdekel az is, hogy mivel tudom fokozni a hatást.

Mára a táplálkozásom két kemény és egy lágy elv alapján történik. (Ezekről majd bővebben is fogok írni.)

Valamint - és itt a lényeg - nem egy olyan tanítványom volt, aki három hónap, fél év közös munka után immáron sikerrel teljesítette egy diéta/étrend kereteit. Büszke is voltam rájuk. A fejlődő edzettségük, a közös munka során megkövetelt maximalizmus és fegyelem kifejlesztette bennük azt a képességet, hogy le tudjanak küzdeni olyan akadályokat, mint a sóvárgás - felruházta őket a siker érzésével, ami esszenciális a nehéz pillanatokban.
Gondolj bele: végrehajtod az utolsó feladataidat, már kocsonyásodó karral, remegve... de megvan! Győztél! Ha ezt elegendő dicsérettel és inspirációval támogatják meg, bármikor fel tudod idézni majd a későbbiekben, amikor választás előtt állsz, és a hosszú távú céljaidat helyezed egy zacskó chips elé. Ott, abban a pillanatban ismét bajnok vagy.

Zárómondat: igen, a testedet 80%-ban a táplálkozással tudod olyanná formálni, amilyet szeretnél. De ahhoz, hogy ezt a 80%-ot megszerezhesd magadnak, előtte 100%-ot bele kell adnod az edzésedbe!

Ne legyél Géza!

Van egy kedves barátom, Géza. (Igazából nem így hívják, csak személyiségi jogok, sértődés, bosszú, levágott lófej... tudjátok, a szokásos.)
Géza szeretne dolgokat az életben. Mondjuk egészen boldog lenne, ha tudna húzódzkodni, de nyilván nem ez a cél, hanem a muscle up, front lever és mindenféle nyalánkság, amiket a kedvenc fitness és street workout influencereinél lát.
Itt és most kell megjegyeznem, hogy zseniálisak azok a srácok, lenyűgöző mind a tehetségük, mind az elhivatottságuk, mind pedig az akaraterejük - kiváló sportolók!
Ám még jobb üzletemberek. Eladják a csillogást, a nagyságot és elhitetik, hogy erre mindenki ugyanúgy képes, rakják ki az "így érd el ezt...", és az "eképp tudod megcsinálni azt..." videókat. Nettó hazugság.

Tudod miért? Mert az emberek eltérő arányokkal, (kar-lábhossz), izomaktivitási mutatókkal, rost összetétellel (tónusos-fázisos rostok keveréke), regenerációval, metabolizmussal, stb. rendelkezek.
Minden ember egyedi - miért lenne jó mindenkinek ez a program...?

De nem csak ez a baj. Kinek mit jelent kezdőnek lenni? Ha valaki 20 éven át kajakozott, de most street workoutba kezd, akkor ő kezdőnek számít ugyanúgy, mint a 30 éves informatikus, aki soha nem mozgott semmit, de még tesiből is föl volt mentve...?
Szerintem nem. A videók szerint igen...

Ám Gézát ez nem zavarja, amikor szóba kerül az edzés rendszerint ugyanúgy fújja ezeket, hogy de így is, meg úgy is, meg amúgy is. "Nézzem meg a videókat!" - láttam őket. És láttam annak a hiányát is, hogy mennyi idő és munka volt eljutni ide. Az unalmas gyakorlatok, amiket a többség nem szeret csinálni - és ezért nem is mutatják be őket.
Ott tartunk, hogy a srác néha annyira benyeli a jól hangzó dumákat, hogy nekilát kioktatni a szakmámból.

Példa: keveri a csípő mobilitást és az antirotációs stabilitást, mert valahogy a féloldalas gyakorlatok kapcsán ez maradt meg neki. A legutóbb belém állt, hogy miért volt mindkét kezemben súly a bolgár guggolás közben - hiszen így lecsökkentem a (ő nem tudta megnevezni az izomcsoportot) külső és belső ferde hasizmaim stabilizáló munkáját.

WTF?!
Ott abban a pillanatban témát váltottam. Jó a szövege, jó barátomnak tartom, de amikor már nettóba tolja az arcomba a bullshitet a saját szakmámból a saját életemben - az már sok.

Lássuk mi a baj:
- amire ő gondol, lehet, hogy jól néz ki és specializált gyakorlatként HA ÉS AMENNYIBEN szükség van rá, akkor korrekciós és/vagy erőnléti edzésként (csúcsteljesítmény maximalizálása versenysportolóknál) kiváló
- de a mindennapi életben teljesen felesleges. Kicsit olyan, mintha gereblyével akarnánk gödröt ásni. Megoldható ugyan, de nem arra való.
- a bolgár guggolás alsó végtag gyakorlat. Azért ezt csinálom, hogy a LÁBAMAT eddzem, nem pedig a hasizmaimat...
- az instabilitást viszont úgy is "élvezhetjük" a gyakorlatban, hiszen az alátámasztás eltér a hagyományostól. Miért is kéne erre még egy lapáttal rátennünk (ha a fenti két indokunk nincs jelen?)

És ez a gondolati analógia Géza egész hozzáállásának a lényege. Látja a csillogást, látja, hogy az influencer jól néz ki, látja, hogy influencer... ennyi már elég is, hogy megfeledkezzen arról, hogy a LÁB edzése a LÁB EDZÉSE miatt történik.

További probléma még, hogy nem képes elfogadni, hogy a test az egyetlen egész, nem pedig részek összessége. Amikor megemlítettem neki, hogy a lábedzés segítene neki a húzódzkodás felé vezető úton, kiröhögött. Az ő baja... én tudok húzódzkodni. Ő nem.

Néha megkörnyékez azzal is, hogy segítsek neki. Aranyos hozzáállás (majd egyszer ennek is szentelek egy bejegyzést... ha van egy pék barátod, tőle is szoktál kiflit kunyerálni...?), és az ilyesmit én annak megfelelően díjazom, ahogy annak lennie kell: megmondom neki, hogy a honorált ($) segítségemmel kb mennyi idő alatt tudja elérni amit akar.

Itt a probléma. Az sok! Merthogy az influencerei ezt így és így meg tudják csinálni, és a videók, és a stb.
No persze. Csak az influencer nem dolgozik nyolc órában, nincsen más nyűgje, hanem ebből áll az élete. Rég túl van az alapozáson, és amíg nézik a videóit pont nem érdekli, hogy mennyi lesz belőle sikeres, sérült, stb.
Bevallottam Gézának, hogy én egyedül 9 hónap alatt tanultam meg húzódzkodni, úgy, hogy akkoriban erre rengeteg időm volt.
Az már nem is sok, rengeteg! Ő megcsinálja youtube alapján!
Hát legyen. Csináld.

Több hónapja ugyanott tart. A programba nem kezdett bele.
Még mindig a csillogásnál tart, meg a majd egyszernél. Pedig ha az első ajánlatom elfogadja, akkor már rég úgy húzódzkodik, mint a kisangyal, de neki az nem volt jó, mert ő hamarabb akarta.
Amíg nem fogadja el valaki, hogy a sportban nincsen AZONNALAKAROM! addig nem fog sikereket elérni. Türelem, rengeteg unalmas ismétlés alapgyakorlatokból, elhivatottság, és ilyesmi. Ezek segítenek - no meg a profi segítség.

Ha akarsz egy normális építményt, biztos alapokra kell helyezd.

Ne legyél Géza! Válaszd a jót a csillogás helyett! (És hallgass arra, aki ért hozzá...)

Kezdetek

Hey-ho!

Üdvözlet mindenkinek aki idetalált, tévedt vagy szánt szándékkal pontosan ide kívánt jutni. Petting bejegyzés lesz ez a mostani, épp csak megpedzegetve a témákat, amikkel foglalkozni kívánok. Ám előtte - miért is blog?

Van instagramom, facebook oldalam, youtube csatornám. Most pedig elkezdek blogolni, miért is?
Nos, azért, mert annak, amit én képviselek talán ez a legmegfelelőbb forma.
Nem. Átfogalmazom.
Vannak olyan gondolataim, amik nem férnek bele az insta képorientált gyors világába, a face lélektelen görgetésébe vagy a youtube szűkre szabott kereteibe. Ezek az ötletek, vagy inkább daimonok ahogy Szókratész mondaná itt kísértenek engem - és én egy olyan lassabb, megfontoltabb, komolyabb platformot kívántam találni nekik, ahol kibomolhatnak, lágyan elterülhetnek és beboríthatják a fogékony elméket.
(Lehet, hogy kicsit agyamra ment a szépirodalom és az egyetemi alaposság keveréke.)

Szóval, térjünk vissza az alapokhoz, illetve fektessük le őket:

- Nem hiszek az átlagos, mindenkinek jó dolgokban
- Nem hiszek a túlbonyolított dolgokban
- Nem hiszek az azonnali dolgokban
És ezeket keményen, valamint szakmaian ostorozni is fogom.

- Hiszek a személyre szabás erejében
- A kitartó munkában
- Az alaposságban, az átgondolt dolgokban
- A furcsában, ami eltér a mainstreamtől
És ezen kívül még számtalan dologban, amiket tervezek majd nektek bemutatni

A vitát kedvelem - a világ attól színes, hogy nem fekete-fehér!
A gyűlölködést nem kedvelem. Tiltom, törlöm, üldözöm tűzzel-vassal.

És némi vázlat, hogy miként tervezem ezt a fajta működést: most még van néhány gondolat a tarsolyomban, amit gyorsan kiírok, hogy kezdeti tartalom legyen. Amint ezen túl vagyok, úgy tervezem, hogy heti 1 vagy 2 bejegyzést írok nektek, néha képpel, néha videóval. Mikor, hogy. :D
A blog szépítgetése is lépcsőzetesen fog megvalósulni - ígérem, ahogy időm engedi, kicsinosítgatom. :) (ez is egy új dolog nekem, meg kell ezt is tanuljam.) Kb ennyi. Természetesen ha adódnak még dolgok, amikre valaki kíváncsi vagy igény szerint energiát kell fektetnem belé, hát megteszem. :)

Jó olvasást, olvasgatást kívánok mindenkinek! :)

süti beállítások módosítása