Hey-ho!

Amire rá kellett döbbenjek az egyik nap, az az, hogy imádok metaforákat használni. Még mielőtt belevágnánk jelzem, hogy bár megtévesztő lesz, de ez a bejegyzés sem a táplálkozásról fog szólni. Kezdem is az elején:

Vannak ezek a látványpékségek, amik se nem látványosak, se nem pékségek igazából. Lehet ott venni mindenféle kakaós-barackos-csokis-pizzás-töpörtyűs pogácsát, csigát, rétest és ezek tetszőleges kombinációját is.
Tök jó.
Baromi drága, nagyon jól hangzik, megveszik, megeszik - jól nem laknak, később otthon mit esznek? Kenyeret.

Vannak a szociális média felületein egynémelyek, akik folyamatos csillogásban, hiperebbnél-szuperebb(nek kinéző) testgyakorlatokat mutatnak be. Rendszeresen.
Értsd: egyik láb bosun, a másik TRX-be akasztva, a térden keresztben miniband, rajta egy súlymellény, egyik kezében messze a törzsétől egy kettlebell, a másikban pedig battle rope-ot csapdos.
[Lehet túlzásokba estem... :D ] Szóval ez amúgy ízlés kérdése, ám szerintem szabadidő sportolóként nem ilyesmire kíváncsi az ember. Inkább illik a Fővárosi Nagycirkusz bohóc és artistaképzőjének egy átlagos keddi napjába. Őszintén bevallom, jelenleg az instagram algoritmusa ezeket a szemeteket szállítja elém. (De láttam már élőben, csoportos órán is - többet nem mentem vissza abba a terembe, ahol a szakmaiság ilyen mélyen van.)

No, akkor gyorsan. Igen: leszemeteztem az ilyesmit, mint ahogy a mutatványos cukrászda csak szénhidrátból, illetve azon belül is főleg cukorból álló incsi-fincs habos króásszonyjait is szemét kajának tartom. Ugyanis míg abban sincsen hasznos tápanyag - ezekben a gyakorlatokban sincs semmi olyan, ami egy átlagos embernek való, értsd: szintjéhez képest megfelelő kihívás, core training, sikerélmény, könnyedség, alaposság, stb. (Még rengeteg szempontom van, aminek meg kell felelnie egy mozdulatsornak - azoknak sem nagyon tesznek eleget).

A problémát én abban látom, hogy most mindenki aki ebben a szektorban van kicsit megsínylette a körülöttünk kialakult helyzetet - a terembezárások és az általános bezárkózás közepette sokan rájöttek, hogy edzeni otthon is lehet vagy parkokban (esetleg rosszabb & szomorúbb következtetésként arra, hogy mozogni nem is igazán fontos...) és a vendégek elmaradoznak - fekvőtámaszra pedig nem adnak kenyeret a boltban. (Na tessék...)

Hogyan lehet kiemelkedni a (későbbi bejegyzésem témája lesz) megélhetési edzőképzés által kitermelt, rengeteg ilyen-olyan-amolyan edző közül? Hát... így. Mutatok valamit, amire képes vagyok, és azt a körítést adom mellé, hogy ez egy szuper egyszerű dolog, és persze nagyon trendi és tudományos is - be kell dobni néhány jól hangzó szakmai szöveget, mint pl: propriocepció fejlesztés, meg idézni az instabil ellenállások hasznát és elvezetni egy olyan irányba a dolgokat, amire a kutya sem kíváncsi (de ez jó is, mert ha egy hozzáértő kettőt kérdez, akkor már dől a kártyavár, és sértődés, hiszti, tiltás facen.)
Ez a  hozzáállás, amikor tényleg ilyen gyakorlatokat csináltatnak a vendéggel - hatékonyság nulla, de közben tele van beszélve a feje azzal, hogy ez így jó, meg úgy jó, meg amúgy jó - és egy db fekvőtámaszt nem hajlandó utána nyomni senki.
Mert az fárasztó, meg unalmas, meg már tesin is utáltam. Gratulálok.

Pedig, ha valaki fejlődni akar (fogyni, izmosodni vagy az erőnlétén növelni); ugyanaz a helyzet áll elő, mint a metafora első felénél: a kenyérrel kell jóllakni.

Igenám! - Hörrenések és morranások! - csakhogy, én nem ezt láttam a zinstán, nem ezt ígérték a fészen, minek még tizenkilencezredjére is karhajlítást csináljak fekvőtámaszban?

Ilyen helyzetben ez egy jogos érzés. Ha én megveszek egy steaket - akkor én azzal szeretnék jóllakni, és nem elégszem meg azzal, hogyha a pincér egy kosár kiflit hoz elém.

És itt végre abbahagyom a költői képek használatát.

Térjünk vissza nyugodtabb vizekre: kommunikáljunk.
Emberek vagyunk, vannak eredendő bűneink: az edzők 90%-ra jellemző a hiúság, gőg. Persze, meg akarod mutatni, hogy te mennyire is jó vagy, és ehhez jogod van.
Ám az viszont KÖTELESSÉGED, hogy jelezd, nem úgy bújtál ki a gólya mózeskosarából, hogy front lever, muscle up meg társai. Hanem megcsináltál X éven át Y alapgyakorlatot, az alatt fejlesztetted ki magadban azokat a képességeket, amik lehetővé teszik ezeknek a MUTATVÁNYOKNAK a végrehajtását.

Amúgy meg - az alapgyakorlatok, megfelelő kombinációban, változtatgatva elemeiket és egymásba fűzve őket, valamint még néhány edzői nagykönyvből vett trükk segítségével kifejezetten szórakoztatóak tudnak lenni. Nem véletlenül ALAPgyakorlatoknak hívják őket.

Ám aki még mindig ezeket a rendkívül túlbonyolított, semmire sem jó gyakorlatokra kíváncsi - hajrá!
Kicsit olyan érzés az ilyesmi, mint egy steak mellől nézni azokat, akik sorba állnak a For****-nél...